Szívderítő

a Magyar Kardiológusok Társaságának
szakmai felügyeletével

Szívmelengető

Létrehozva2014.09.25. 15:41
Láthatóságapublikus
Címkékszívmelengető,történetek

Üzenőfal

Kira

Kira 2015.01.09. 22:52

Két barát ment a sivatagban.
Kirándulásuk alkalmával összevesztek, és az egyik barát képen törölte a másikat, aki megsértődött, és anélkül, hogy szólt volna bármit is, beleírta a homokba:
"Ma a legjobb barátom lekevert egyet!"
Mentek tovább a sivatagban, egy oázishoz értek, ahol elhatározták, hogy megfürödnek. Az a barát, aki kapott egy pofont, fuldoklani kezdett, de a másik kimentette. Magához térvén, kőbe véste:
"Ma a legjobb barátom megmentette az életemet!"
Az a barát, aki lekevert egyet, majd megmentette a másikat, megkérdezte:
- Mikor megütöttelek, homokba írtad. Most meg kőbe vésted. Miért?
A másik azt válaszolta:
- Mikor valaki megbánt, csak homokba szabad írnunk, hogy a megbocsátás szele eltörölje a szavakat. De ha valaki jót tesz velünk, véssük kőbe, hogy senki se törölhesse el.

TANULD MEG SÉRELMEIDET HOMOKBA ÍRNI, A JÓSZERENCSÉDET PEDIG KŐBE VÉSNI!

Szívderítő Gépház

Szívderítő Gépház 2015.01.09. 0:15

"Nem messze élt egy idős hölgy. A férje meghalt 5 éve, 2 éve pedig lánya férjével és 2 gyerekével autóbalesetben...
Mikor jöttem az iskolából hazafelé, az ajtaján láttam 1 hirdetést amire az volt írva : ”Elvesztettem 2000 Ft-ot, aki megtalálja-hozza vissza legyen szíves a 76-os lakásba, mert kevés a nyugdíj és nem tudok miből ételt venni” Kivettem a tárcámból 2000 forintot és felmentem az 5. emeletre.

Mikor odaadtam az idős hölgynek a pénzt,elsírta magát és így szólt:
”Te vagy a tizenkettedik ember, aki felhozta nekem a pénzt. Köszönöm.”

Elmosolyogtam magam és odamentem a lifthez, mikor a nénike így szólt: ”Lányom, vedd le azt a hirdetést, mert azt sem én írtam.”
Az öreg hölgy állt és könnyek hulltak a szeméből.
Vannak emberek akiben még maradt jóság és együttérzés. A szeretetnek ereje van! ♥

Szívderítő Gépház

Szívderítő Gépház 2014.10.22. 9:27

Diákok, akik nagy karriert futottak be, összejöttek, hogy meglátogassák régi egyetemi tanárukat. Panaszkodni kezdtek a stresszes életre.
A tanár kávét ajánlott és többféle csészével tért vissza: porcelán, műanyag, üveg; néhányan simák voltak, néhány közülük drága és ritkaság volt. Szólt, hogy mindenki szolgálja ki magát.
Amikor minden diák kezében egy csésze kávé volt, a tanár így szólt:
- Megfigyeltétek, minden szép és drága csésze elkelt, hátrahagyva az olcsó, műanyag csészéket? Habár mindenkinek az a természetes, hogy mindenből a legjobbat kívánjátok magatoknak, ez a problémáitok és a stresszetek forrása is. Amit valójában mindenki akart az a kávé volt, nem a csésze, de tudatosan a jobb csészékre vadásztatok, s egymás csészéit figyeltétek.
Az Élet a kávé, a munkahelyek, a pénz, és a társadalmi pozíció a csészék. Ezek csak eszközök az Élethez, de az élet minőségét nem változtatják meg. Néha, azzal, hogy csak a csészére figyelünk, elmulasztjuk élvezni a benne lévő kávét.

Kira

Kira 2014.10.22. 9:19

Mi a szeretet?

Egy tudományos felmérés részeként kutatók megkérdeztek néhány 4 és 8 év közti gyermeket arról, hogy szerintük mi a szeretet.

"Amikor nagyinak begyulladtak az ízületei, nem tudott már előrehajolni, hogy kifesthesse a lábán a körmeit. Most mindig a nagypapa festi a nagyi körmeit, pedig neki is ízületgyulladása van. Ez a szeretet." (Rebeka - 8 éves)

"Amikor szeret valaki, akkor máshogy mondja ki a neved. Valahogy érzed, hogy az ő szájában biztonságban van a neved." (Zsolti - 4 éves)

"Ha nem gondolod komolyan, akkor nem is kéne kimondanod, hogy szeretlek. De ha komolyan gondolod, akkor szerintem sokszor ki kell mondani. Az emberek hamar elfelejtik." (Júlia - 8 éves)

Kira

Kira 2014.10.02. 19:40

Egy 24 éves fiú bámult ki a vonat ablakán.
„Apa nézd, azok ott hátul a fák!”
Az apja elmosolyodott. Egy fiatal házaspár ült mellettük és figyelték a fiú nagyon gyerekes viselkedését.
Ismét kiáltás…
„Apa nézd, a felhők olyanok, mintha velünk jönnének!”
A fiatal pár nem tudott már tovább ellenállni:
„Miért nem viszi el a gyerekét egy jó elmeorvoshoz?” –kérdezték az apját.
Az idős ember mosolyogva válaszolt:
„A kórházból jövünk. A fiam vakon született, és csak pár nap telt el a műtét óta. Ma van az első napja, hogy láthatja a világot körülötte.”
Tanulság:
Minden embernek megvan a maga története. Ne ítélkezzünk felettük, ne bántsuk őket, mert nem tudhatjuk, hogy mit éltek át, vagy mi történt velük. Az igazság néha megdöbbentő is lehet!

SasNati

SasNati 2014.09.27. 21:15

Egyszer egy indiai hercegnő az édesapjától
kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset.
Azt kérte tőle, hogy véssen a gyűrűbe olyan
bölcsességet, mely a szomorú napokban vigasztalja,
a nehéz helyzetekben bátorítja,
a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti.
A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyűrűt.
Egyetlen szót vésett bele:
" ELMÚLIK"

Kira

Kira 2014.10.01. 14:02

Nagyon igaz!!! :)

Kira

Kira 2014.09.26. 23:15

Egy filozófia professzor fogott egy befőttes üveget és feltöltötte kis kövekkel. Rákérdezett, hogy ugye tele van az üveg.
Igen - volt a válasz.
Ezután elővett egy dobozt, tele apró kaviccsal, és elkezdte beleszórni a kavicsokat az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van. A professzor ezután elővett egy dobozt homokkal és azt kezdte betölteni az üvegbe. Természetesen a homok minden kis rést kitöltött.
És most - mondta a professzor - vegyék észre, hogy ez az önök élete.
A kövek a fontos dolgok: a család, az egészség. Ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna. A kavicsok azok a dolgok, amik még számítanak, mint a munkád, a házad, az autód. A homok az apróságok. Ha a homokot töltöd be először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idődet és energiádat az apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amik igazán fontosak számodra.

SasNati

SasNati 2014.09.27. 18:57

Nagyon tanulságos! :)

Szívderítő Gépház

Szívderítő Gépház 2014.09.26. 22:31

Egy vak ember ült egy épület előtt a lépcsőn, lábánál kalap táblával, a következő szöveggel:

“Vak vagyok. Kérem, segítsenek!”

Arra ment egy újságíró, és látta, hogy a kalapban alig van pénz, csak pár fillér. Lehajolt, dobott a kalapba egy keveset ő is, majd anélkül, hogy megkérdezte volna, elvette a táblát, és a másik oldalára írt egy mondatot és azzal az oldalával kifelé tette vissza. Délután visszatért a vak emberhez, és látta, a kalapban sok pénz van. A vak felismerte a lépteit és megkérdezte tőle, hogy ő írt-e a táblára, s ha ő volt, akkor mit. Az újságíró így válaszolt:

“Semmi olyat, ami nem lenne igaz. Csak soraidnak kicsit más formát adtam.”

Mosollyal az arcán távozott. A vak soha nem tudta meg, hogy a táblán ez állt:

Ezt írtam: “Tavasz van, és én nem láthatom.”