Így nő a nő esélye a túlélésre - infarktus után!

Fotó: Pixabay.com

Azok a menopauza után járó hölgyek, akik az elszenvedett infarktus után növelték, vagy fenntartották a fizikai aktivitás ajánlott szintjét, a 8 éves követési időszak során  a halálozás kisebb kockázatával néztek szembe – ezt mutatják egy új tanulmány eredményei.

Dr. Anna M. Gorczyca, az Egyesült Államokban lévő Indiana University munkatársa szerint, aki az American Heart Association 2016-os kongresszusán ismertette kutatása eredményeit, az aktivitás csökkenése a halálozás nagyobb kockázatával hozható összefüggésbe. Ez különösen azokra a nőkre érvényes, akik az infarktusuk előtt napi 8 óránál kevesebbet ültek – az infarktus után naponta ülve töltött idő minden órányi növekedése a követési idő alatti elhalálozás kockázatának 11 százalékos növekedését hozta magával.

 

A betegeket a mozgásra kell buzdítani!

Dr. Gorczyca szerint a szív- és érrendszeri rehabilitáció hasznossága már eddig is ismert volt, de ez a tanulmány új adatokkal szolgál az ülő életmóddal kapcsolatban. A kardiológusok számára az az üzenete, hogy mozgásra kell bátorítaniuk a betegeiket, különösen a legkevésbé aktívakat. Ha a betegek az infarktus után csökkenteni tudják az ülve töltött időt, vagy még inkább könnyű, esetleg közepes intenzitású fizikai aktivitással helyettesítik azt, hamar megtapasztalják ennek jó hatását.

fotó: pixabay.com

A konferencia egyik moderátora, Dr. Marie-France Hivert, a Harvard Pilgrim Health Care Institute munkatársa egyetértett ezzel, és kifejtette: ahelyett, hogy az orvosok a szokásos, heti 150 percnyi fizikai aktivitást ajánlanák a betegeknek, az is megteszi, ha arra kérik őket: legalább egy keveset mozogjanak úgy, hogy felmenjen a pulzusuk.

Sokatmondó adatok

A nők az első infarktus után még mindig 36 százalékkal kevésbé hajlamosak részt venni a szív- és érrendszeri rehabilitációs programban. A kutatók e tanulmány során azt vizsgálták, hogy a fizikai aktivitásban a séta és az ülve töltött idő mennyiségében az infarktus előtt és után bekövetkező változások befolyásolják-e a túlélés esélyét.

Az elemzett adatok a Women's Health Initiative elnevezésű vizsgálatból származtak, amelyben 1994 és 1998 között 93 675 menopauza után levő, 50-79 éves nő vett részt. A kutatók 2014-ig követték a résztvevők egészségi állapotának alakulását.

A vizsgálatban résztvevő nők a kutatás kezdetekor, és 8 évig minden évben kérdőíveet töltöttek ki, amely sétálási szokásaikról, valamint könnyű, közepes és nagy erőfeszítést igénylő fizikai aktivitásukról kérdezte őket. A kutatás kezdetekor, valamint a 3. és 6. évben arról is beszámoltak, hány órát töltenek ülve, munka, evés, tévénézés, autózás és beszélgetés közben. A vizsgálatot végző tudósok ebből számolták ki a résztvevők aktivitásának szintjét. Az ülő életmódot az jelentette, ha az illető legalább napi 8 órát töltött ülve. A vizsgálatot végző kutatócsoport összehasonlította a miokardiális infarktus előtt és után kitöltött kérdőíveket.

Pontos számok, elszántaknak

A követési időszak során 3129 nő szenvedte el az első infarktusát. Közülük 838 nőnél sikerült adatokat szerezni a fizikai aktivitásról és a sétával töltött időről, 514 nő esetében pedig az üléssel töltött időről is voltak adatok.

A vizsgálat kezdetén a fizikai aktivitásról szóló adatokkal bíró nők kora átlagosan 67 év volt, és átlagosan napi 7,3 órát töltöttek ülve. A legtöbb, 306 nő sem az infarktusa előtt, sem pedig azután nem volt aktív.

118 az infarktus előtt aktív volt, utána azonban inaktív lett, míg 120 az infarktus előtt nem volt aktív, utána azonban áttért az aktívabb életmódra.

294 nő mind az infarktus előtt, mind pedig utána aktív életet élt.

Azoknak a hölgyeknek az esetében, akik korábban ülő életmódot folytattak, de aktív életmódra tértek át, a bármilyen okból történő halálozás kockázata 57 százalékkal, a szívkoszorúér-betegség miatt bekövetkező halálozás kockázata 83 százalékkal, míg a szív- és érrendszeri halálozás kockázata 67 százalékkal csökkent, azoknak a hölgyeknek a csoportjával összehasonlítva, akik folyamatosan kevés időt töltöttek sétával.

Fotó: Pixabay.com

Azoknál a hölgyeknél, akik korábban kevesebbet, az infarktus után azonban többet sétáltak, a bármilyen okból bekövetkező halálozás kockázata 49 százalékkal, a szívkoszorúér-betegség miatti halálozás kockázata 88 százalékkal, míg a szív- és érrendszeri halálozás kockázata 78 százalékkal csökkent a követési időszak során, a sétával kevés időt töltő hölgyek csoportjával összehasonlítva.

Azoknál azonban, akik az infarktus előtt keveset, utána viszont sokat ültek, nem nőtt a túlélés esélye azokhoz képest, akik folyamatosan ülő életmódot folytattak.

Az adatok mélyebb elemzése azonban arra derített fényt, hogy azoknál, akik korábban nem ültek sokat, az ülve töltött órák emelkedése a halálozás kockázatát is emelte.

Bár a tanulmány adatait számos változó szerint kiigazították, Dr. Gorczyca is elismerte, hogy könnyen lehet, hogy a szívroham után inaktívabb életmódot folytató páciensek betegsége súlyosabb volt. A kutatócsoport most azt tervezi, hogy a kapott eredményeket férfiaknál is igyekeznek igazolni, és az aktivitással kapcsolatos adatokat a fizikai aktivitást mérő berendezések segítségével próbálják megerősíteni.

Kérdése van? Tegye fel szakértőinknek!