Megcáfolták a dohányzás-paradoxont

Fotó: pixabay.com
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A szívkoszorúér-pótláson és egyéb szívműtéteken átesettek kilátásait jelentősen rontja, és különösen a miokardiális infarktus előfordulásának veszélyét növeli, ha a páciens dohányzik – ez derül ki egy nemrég közzétett amerikai kutatásból, amely megcáfolja az eddig „dohányzás-paradoxon” néven ismert elméletet.

– A korábbi kutatások felállították a „dohányzás-paradoxon” néven ismert elméletet, amely szerint azok a dohányzó betegek, akiknél szívbetegség alakult ki, általában jobb egészségi állapotnak örvendtek az érpótlás vagy akár az infarktus után, mint nemdohányzó társaik – számol be a teóriáról a vizsgálat vezetője, Dr. Javaid Iqbal, a brit Sheffieldi Egyetem munkatársa. A kutató azonban hozzáteszi: a dohányzóknál az infarktus átlagosan 10 évvel korábban következik be, mint a nemdohányzóknál. Ennek következtében a túlélők fiatalabbak és kevesebb járulékos betegségben szenvednek, így nem csoda, hogy a megfigyelés során jobbak az eredményeik - olvasható a Medscape.com-on.

Ha azonban ezeket a zavaró változókat korrigáljuk, egyáltalán nem jellemző, hogy a dohányzók jobb egészségi állapotnak örvendenének.

Leszokás és újrakezdés

Dr. Iqbal szerint ráadásul az, hogy a beteg az infarktus vagy az érpótlás idején dohányzott-e vagy sem, nem is jelzi pontosan, hogy mit fog csinálni a követés időtartama alatt.

Fotó: pixabay.com

A vizsgált csoport 17,9 százalékánál például az ötéves követési periódus idején változás következett be a dohányzási státusz terén. Míg a nemdohányzók státusza jellemzően változatlan maradt, a volt vagy jelenlegi dohányosok esetében öt év alatt változhat a dohányzással kapcsolatos státusz: ha például a betegnek pár évig semmilyen panasza nincs, ha korábban le is szokott a cigarettáról, úgy gondolhatja, hogy nyugodtan rágyújthat.
– Ha csak a vizsgálat kezdetén fennálló dohányzási szokásokat vesszük figyelembe, az alapvetően elhibázott megközelítés – jelenti ki a kutató.

A SYNTAX elnevezésű vizsgálat, amelynek következtetéseit Dr. Iqbal és kutatócsoportja az Amerikai Kardiológiai Kollégium szaklapjának 2015. március 24-i számában hozta nyilvánosságra, a szívkoszorúér-betegségben (a bal szívkoszorúeret érintő betegségben, háromér-betegségben vagy mindkettőben) szenvedő páciensek esetében hasonlította össze a perkután koronária-intervenciót, azaz a koszorúér szívkatéteres tágítását a koszorúér bypass graft műtétekkel. A vizsgálatban összesen 1793 páciens vett részt. A résztvevők dohányzási státuszát a vizsgálat kezdetekor, 6 hónappal, valamint 1, 3 és 5 évvel később is felmérték.
A vizsgálat végpontján levonták a következtetéseket a dohányzásnak az 5 éves követési periódus során bekövetkező halálozásra, az infarktusra vagy stroke-ra gyakorolt hatásával kapcsolatban.

Nagyobb kockázat

A vizsgálat indulásakor a résztvevők 20 százaléka dohányzott, 6 hónap után ez 8,6 százalékra esett vissza, és egy év után is mindössze 8,7 százalék volt. 5 év után a dohányzást a halálozás, az infarktus vagy a stroke 28 százalékkal nagyobb kockázatával hozták összefüggésbe a kutatók, és más nagyobb szív- és érrendszeri, valamint agyi érproblémák kockázata is 28 százalékkal nőtt.

Azoknál a betegeknél, akik mindig is dohányoztak, a nemdohányzó csoporthoz képest jelentősen nagyobb arányban fordult elő a szívinfarktus, stent-trombózis vagy transzplantátum-elzáródás is, míg a bármilyen okból bekövetkező érpótlás vizsgálata nem mutatott nagyobb arányokat.

műtét

Az alcsoportok vizsgálata is azt mutatta, hogy a dohányzás a szívkoszorúér bypass graft műtéten átesett betegek esetében önmagában 52 százalékkal növelte a rossz kimenetel kockázatát, szívkatéteres értágításon átesettek esetében pedig 26 százalék volt a kockázatnövekedés mértéke.

Miért szoknak vissza?

Amikor Dr. Iqbalt arról kérdezték, hogy vajon miért szokhatott vissza a betegek egy része a dohányzásra, annak ellenére, hogy az orvosaik valószínűleg figyelmeztették őket a veszélyre, különösen azután, hogy érpótlásra szorultak, a kutató utalt rá, hogy a „dohányzás-paradoxon” elmélete valószínűleg még az egészségügyi személyzet körében is némi kételyt ébresztett a leszokás hasznosságával kapcsolatban.

– Nagyon fontos, hogy az egészségügyi dolgozók higgyenek nekünk, és világos tanácsokkal lássák el a betegeiket a leszokással kapcsolatban. Az is lényeges, hogy minden találkozáskor felmérjék a páciensek dohányzási státuszát, mert ha azok visszaszoknak a dohányzásra, még időben emlékeztethetik őket, milyen veszélyes mindez egy következő szívroham vagy más akut szív- és érrendszeri esemény szempontjából – teszi hozzá a kutató.

Folyamatosan figyelmeztetni kell

A tanulmányhoz fűzött kommentárjukban Dr. Ajay Kirtane és Dr. Christopher Kelly, a New York-i Columbia Egyetem Orvosi Központja és a New York-i Presbiteriánus Kórház munkatársai rámutatnak, hogy a tanulmányban már önmagában az is említésre méltó, hogy a kutatók ebben a betegpopulációban megfigyelték a dohányzási státusz dinamikus változásait.

Fotó: pixabay.com

A vizsgálat kezdetekor a betegek 20,2 százaléka aktívan dohányzott – jelentik ki –, és bár a legtöbben leszoktak a dohányzásról, 25 százalékuk visszaszokott a cigarettára az 5 éves megfigyelési periódus során. A bírálók szerint ezek az észrevételek kijózanítóak, és hangsúlyozzák, hogy a leszokásra irányuló erőfeszítéseknek a súlyos szívbetegségben szenvedők esetében folyamatosnak kell lenniük, és nem szabad az érpótlást követő időszakra korlátozódniuk.

Kérdése van? Tegye fel szakértőinknek!