Veszélyes lehet a napközbeni szunyókálás?

Fotó: pixabay.com
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Azok a felnőttek, akik rendszeresen lepihennek és alszanak egy keveset napközben, a magas vérnyomás komolyabb kockázatával nézhetnek szembe – erre a sajnálatos következtetésre jutott egy új kutatás, amely 9 korábbi vizsgálat 112 000 résztvevőjének adatait összegezte.

Úgy tűnik, a napközbeni sziesztázás mégsem olyan egészséges, mint korábban hittük: a kutatók szerint ugyanis 13 százalékkal is emelheti a magas vérnyomás kockázatát. Ráadásul, amikor a tudósok csak azoknak a kutatásoknak az adatait vizsgálták, amelyek a napközbeni alvás hatását mérték fel, a kockázat növekedése már 19 százalékos volt. Az eredményekből az derül ki, hogy egyedül az éjszakai műszakban dolgozók számára volt jó hatású, ha az éjszakai ébrenlét óráiban szundikáltak egy keveset: az ő esetükben ilyenkor 21 százalékkal csökkent a magas vérnyomás kockázata.

Ébredéskor felmegy a vérnyomásunk

Dr. Wisit Cheungpasitporn, a neves amerikai Mayo klinika munkatársa az eredmények bemutatásakor, az Amerikai Hipertenzió Társaság idei éves tudományos konferenciáján kifejtette, hogy a napközbeni alvás rossz hatásait feltáró eredmények meglehetősen meglepőek voltak, ám az emberi fiziológiát nézve tulajdonképpen van értelmük. A vérnyomás ugyanis éjszaka leesik, majd reggel felszalad, hogy késő délelőttre ismét valamelyest visszaessen. Akik viszont napközben alszanak, egy második felívelő szakaszt is átélnek, ez pedig magas vérnyomást okozhat.

Fotó: Bigstock

Dr. Gabriel A. Valle, a Fort Lauderdale-i Kidney and Hypertension Centre of South Florida munkatársa az eredményekhez fűzött kommentárjában elmondta, hogy kissé elfogultan állt hozzá a kutatáshoz: szerinte ugyanis a napközbeni alvás a relaxáció kiváló formája, ráadásul latin-amerikai származásúként különösen fontosnak tekinti a sziesztát. Ám azt elismeri, hogy a testünkben változások történnek, amikor ébren vagyunk, és számos változás befolyásolhatja az alvás minőségét. A kutatásban ráadásul nem szerepel a napközbeni szunyókálás időzítése, sem az, hogy étkezés után került-e rá sor. Mindenesetre az eredmények így is elgondolkodtatóak.

Ellentmondó kutatások

Dr. Cheungpasitporn megjegyezte, hogy a kutatás is alátámasztja: a napközbeni szundítás segít a kimerültségen, javítja a hangulatot és a koncentráló képességet. A napközbeni alvás és a magas vérnyomás közötti lehetséges kapcsolat azonban ellentmondásos, és az eredmények vegyesek. Tavaly például egy másik kutatásban, amely 300, kontrollált magas vérnyomással rendelkező személyt vizsgált, a körülbelül 60 perces napközbeni alvás 24 órán keresztül alacsonyabb vérnyomásértékekhez vezetett. Más, nemrégiben elvégzett kutatások ugyanakkor arra utalnak, hogy a szundításnak lehetnek a szívre nézve káros hatásai, vagy emelheti a cukorbetegség kockázatát – ugyanakkor ennek oka egyelőre nem tisztázott.

Dr. Cheungpasitporn szerint a vizsgált kutatásokban általában 30-60 perc közötti időtartamú pihenést vizsgáltak, így azt egyelőre nem sikerült kideríteni, mit tehet a szervezettel a rövidebb, 10-15 perces, vagy a hosszabb szundítás.

Fotó: pixabay.com

A vizsgálatok által tanulmányozott pihenések ráadásul nem szükségszerűen minden nap ugyanabban az időpontban történtek.

Érdemes beszélni az alvási szokásokról

Dr. Jason Chou, az University of California-Irvine munkatársa a kutatási eredményekhez fűzött hozzászólásában megjegyezte, hogy az eredmények nagyon érdekesek – különösen az ő nephrológiai betegeinél, akik a dialízis ideje alatt gyakran elszundítanak. Azt is hozzátette, hogy örült volna, ha a vizsgált populációban előforduló alvási apnoéval kapcsolatos adatokat is láthatja a kutatásban.

Dr. Valle hozzátette, hogy minden orvosnak azt ajánlaná, kérdezze ki a betegeit az alvási szokásairól: sokat segíthet, ha kiderül utal-e valami stresszre abban az időszakban, amelynek a nap legnyugalmasabb óráinak kellene lennie. Ráadásul egyes betegségek is jelt adhatnak magukról úgy, hogy a beteg úgy érzi, le kell pihennie napközben.

Vagyis a betegeket egyénként kell vizsgálni, és alaposan kikérdezni őket az életmódjukról, majd ezt összevetni a mérésekkel.