Aki érzékenyebb a keserű ízre, több sót eszik!

Fotó: pixabay.com

Egy új vizsgálat szerint az a gén, amely egyes emberek esetében a keserű ízre való nagyobb érzékenységért felelős, részben megmagyarázhatja, miért esznek egyesek több sót másoknál.

A kutatók olyan túlsúlyos, vagy elhízott nőket vizsgáltak, akiknél a szív- és érrendszeri betegségeknek legalább két kockázati tényezője fennállt. Azok, akik egy bizonyos génvariációval rendelkeztek, és emiatt erőteljesebben érezték az ételek (pl. a brokkoli) keserű ízét, kétszer akkora valószínűséggel ettek több nátriumot a napi, ajánlott 2,3 grammnál, vagy egy teáskanál sónál. Mindkét csoportba tartozók hasonló adagokat fogyasztottak cukorból, telített zsírokból és alkoholból.

Jennifer Smith, a University of Kentucky munkatársa a kutatási eredmények bemutatása előtti sajtótájékoztatón elmondta, hogy mindez megerősíti azt a feltételezést, hogy a keserű ízre érzékenyítő génvariáns befolyásolja a nátriumfogyasztást. Ez pedig nagyon fontos lépés annak kiderítése felé, hogy az öröklődés hogyan hat az étkezési szokásokra, és ezen keresztül a szív- és érrendszer egészségére.

Öröklött hajlam a sófogyasztásra?

Dr. Mariel Jessup, az amerikai University of Pennsylvania Heart and Vasculat Center munkatársa, a beszélgetés moderátora szerint manapság nagyon felkapott téma a személyre szabott orvoslás – ez a kutatás pedig egyike azoknak, amelyek megpróbálják azonosítani annak összetevőit, hogy vajon miért is vagyunk mi, emberek olyan különbözőek. Ha tudjuk, hogy egyes embereket a genetikájuk tesz hajlamossá a magasabb sófogyasztásra, az hasonló ahhoz, mintha tudnánk, hogy a családjukban többször is előfordult szív- és érrendszeri betegség. Ha pedig a betegek tudják, miért kívánják a sós ételeket, az segíthet a sófogyasztás visszaszorításában.

Fotó: pixabay.com

Egy korábbi vizsgálat már kimutatta, hogy a TAS2R38 gén GG vagy CG genotípusával rendelkező emberek érzékenyebbek a keserű ételekre, és lehet, hogy emiatt – hogy elfedjék a keserű ízt - több sót esznek. Jennifer Smith és kollégái azt feltételezték, hogy a TAS2R38 gén GG vagy CG variánsával rendelkezők a CC variánssal rendelkezőkhöz képest több sót és telített zsírt fogyasztanak, ugyanakkor kevesebb alkoholt isznak. A génvariánsok és táplálkozási szokások közötti összefüggést egy Kentucky állambeli, szív- és érrendszeri kockázatok csökkentésével foglalkozó klinika 407 páciense esetében vizsgálták. A kutatásban résztvevők átlagos életkora 51 év volt, majdnem mindegyikük (90 százalékuk) fehér bőrű volt, a csoport 73 százalékban nőkből állt, és mindegyik résztvevőnél fennállt a szív- és érrendszeri betegségek legalább két kockázati tényezője.

A legtöbb résztvevő túlsúlyos vagy elhízott volt (átlagos testtömegindexük 33 kg/m2 volt, 88 százalékuk nem dohányzott, 33 százalékuk ACE-inhibitort, 19 százalékuk pedig angiotenzin II receptor-blokkolót(ARB-t) szedett. A résztvevőktől vért vettek, és egy az étkezési szokásaikat felmérő kérdőívet is ki kellett tölteniük.

Csak a só mennyisége változott

Jennifer Smith és kollégái meghatározták, hogy vajon a résztvevők tartották-e magukat a nátrium, a cukor (a teljes napi kalóriabevitel legfeljebb 10 százaléka), a telített zsír (a teljes napi kalóriabevitel legfeljebb 10 százaléka), és az alkohol (nőknél napi legfeljebb egy pohár, férfiaknál két pohár ital) ajánlott napi adagjához.

Megvizsgálták, hogy a résztvevők a TAS2R38 gén GG, CG vagy CC variánsával rendelkeznek-e, és az adatokat kor, nem, testtömegindex, dohányzás, valamint az ACE-inhibitor és az ARB szedése szerint kiigazították. Az eredmények szerint a TAS2R38 gén GG vagy CG variánsával rendelkezők kétszer akkora valószínűséggel lépték túl a napi ajánlott nátriumbevitelt, mint a homozigóta CC génvariánssal rendelkezők. A cukor, a telített zsírok és az alkohol napi ajánlott adagjához a GG vagy CG génvariánssal rendelkezők hasonlóan ragaszkodtak, mint a CC genotípusúak.

Fotó: pixabay.com

A kutatók szerint az emberek egyszerűen arra törekszenek, hogy az ételeik jóízűek legyenek. Épp ezért, ha tudjuk, milyen ízekre érzékenyek, akkor könnyebb ehhez hozzásegíteni őket: így egészségesebb döntések mellett is élvezni tudják az ételeiket.

Nem csak a sós ételekben sok a só!

Érdemes tudni, hogy nemcsak a kifejezetten sós ízű ételek tartalmaznak rengeteg sót: a savanyúságokról vagy a szójaszószról tudjuk, hogy nagyon gazdagok sóban, de számos gabonapehely vagy péksütemény is nagyon sok sót tartalmazhat. A kutatók azonban nem vizsgálták, hogy a résztvevők étrendjében szereplő nátrium milyen forrásból származik.

A fehér bőrűek 80 százaléka rendelkezik a keserű ízre érzékenyítő génvariánssal – ám mivel a tanulmány résztvevői szinte kizárólag fehér bőrűek voltak, az eredményeket nem lehet egy az egyben vonatkoztatni a teljes népességre – figyelmeztetett Dr. Donna Arnett, az American Heart Association szóvivője és korábbi elnöke, a University of Kentucky munkatársa. Ám a génvariáns hatása nem mindenható, más tényezők is hatással vannak az étkezési szokásokra. Épp ezért nagyobb és hosszabb tanulmányokra van szükség annak megállapítására, hogy milyen hatással van mindez a páciensekre – állapította meg Dr. Arnett, és ezzel a kutatás vezetője, Jennifer Smith is egyetértett.