Kerüljön tisztába az új típusú véralvadásgátlók előnyeivel és hátrányaival

Fotó: Bigstock

Az új típusú véralvadásgátlók már pár éve forgalomba kerültek, ám még így is sokan nincsenek tisztában az új készítmények előnyeivel és hátrányaival. Pontosan mivel tudnak többet, mint a régebbi szerek és hogy mi mindenre kell vigyázni velük kapcsolatban?

Mikor van szükség véralvadásgátlásra?

Akár az új, akár a régebbi típusú véralvadásgátlókról beszélünk, alkalmazásuk a mélyvénás trombózis/tüdőembólia kezelése és megelőzése érdekében, valamint pitvarfibrilláció, valamint egyéb, ritkább indikációk esetén szükséges – ismerteti az alapokat Dr. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája.
Hatásmechanizmusukat tekintve léteznek olyanok, melyek gátolják a véralvadásgátlásban nagy szerepet játszó K-vitamin hatását (kumarinok), illetve amik a véralvadásban szereplő enzimek közül több aktivitását – pl. az Xa faktort- indirekt módon gátolják (heparinok). Mindemellett pár éve piacra kerültek olyan szerek is, melyek az thrombin és az Xa faktor hatását szájon át szedve közvetlenül gátolják - ezek az új típusú antikoagulánsok (NOAC), melyek a korábbiakhoz képest számos előnnyel rendelkeznek.

A NOAC véralvadásgátlók előnyei

A régebbi készítmények esetében sajnos több negatív vonzattal is számolni kellett, melyek megnehezítették a beteg megfelelő terápiáját.

Fotó: Pixabay.com

A kumarin típusú szereknél viszonylag lassú a hatás kialakulása, folyamatos INR monitorozást igényelnek, könnyen kialakulhat kölcsönhatás más gyógyszerekkel, ételekkel, italokkal, illetve alkalmazásuk során gyakrabban felléphetnek vérzéses szövődmények is. NOAC használata ezzel szemben sokkal kedvezőbb, hiszen ekkor nincs szükség INR (és egyéb laboratóriumi) ellenőrzésre, szájon át szedhető (ellentétben a bőr alá adható heparinnal) ráadásul kevesebb mellékhatással kell számolni, és kisebb a vérzések rizikója is. Viszont alkalmazásuk előtt meg kell győződni a vesefunkciók épségéről, illetve, ha rosszak, a dózist csökkenteni kell. Bár elsősorban a pitvarfibrilláció terápiájaként és stroke-megelőzésként került a köztudatba, ám ugyanolyan hatásos (ha nem hatásosabb) a mélyvénás trombózis és a tüdőembólia kezelése és prevenciója kapcsán is.

Néhány hátránnyal is számolni kell

Látható tehát, hogy az új típusú orális antikoagulánsok több előnnyel is rendelkeznek, ennek ellenére számolni kell két nagyobb hátránnyal is velük kapcsolatban. Az egyik, hogy bár OEP-támogatott készítményekről van szó, áruk még így is meglehetősen borsos.
Prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája elárulta: az ilyen típusú véralvadásgátlóknak pár hónapja megjelentek az ellenszerei (antidotumok), amik inaktiválják az adott készítmény molekuláit. (Erre akkor lenne nagy szükség, ha a készítmény hatását valamilyen oknál fogva sürgősen fel kellene függeszteni, pl. életveszélyes vérzés vagy sürgős műtét miatt). Azt azonban hozzá kell tenni, hogy bár van már antidótum, de még igen drága és Magyarországon bonyolult hozzáférni.

Fotó: Pixabay.com

Léteznek azonban olyan szerek, melyek bár nem inaktiválják a molekulákat, de a véralvadásgátló hatását ellensúlyozzák.

További hátrányuk a NOAC készítményeknek, hogy a laborteszteket némileg befolyásolhatják, valamint – mivel a vesével választódnak ki - fennáll a dóziscsökkenés szükségessége is.

Fontos! A készítményeket orvos utasítása szerint, napi egyszer, vagy kétszer kell szedni! Amennyiben a beteg netán elfelejtette, hogy beszedte-e az aznapi adagot, soha meg ne próbálja, hogy másnap pótlólagosan dupla dózis szed be. Ez ugyanis életveszélyes vérzésekkel járhat!