Pacemaker - a mesterséges szívvezérlő egység

pacemaker2
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A pacemaker egy szívritmus-szabályozó készülék, amely a szervezetbe ültetve elektródákkal kapcsolódik a szívhez, és elektromos impulzusok által vezérli a szívizom megfelelő összehúzódását.

Olyan esetekben van rá szükség, amikor a szív természetes ritmusa túl lassú, vagy a szív ingerületvezető rendszerében hiba van, így a kamrák és pitvarok aktivitása nincs megfelelően összehangolva.

Az egészséges szívnek van saját elektromos vezérlése, ezt a feladatot az úgynevezett szinusz csomó látja el. Ez a szívizom egy olyan kitüntetett pontja, amely a szívverés ütemét vezérli. A szinusz csomó által képzett elektromos impulzus végigvezetődik a szívizom ingerületvezető rendszerén (His-köteg, Tawara rostok), majd eléri a szívizmot, amely ettől ritmusosan összehúzódik.

Hogyan működik a pacemaker?

Amíg a szív képes a megfelelő ritmusú inger létrehozására, a pacemaker ezt érzékeli-figyeli, és nem avatkozik be. Amikor a szívfrekvencia egy beállított érték alá csökken, vagy rendszertelenné válik, a pacemaker átveszi az irányítást, és a szívbe vezetett elektródák segítségével megadja a megfelelő impulzusokat a szívnek.
Ha a szív saját ingerület vezetésével van baj, a pacemaker érzékeli a szinusz csomó adta impulzust, és azt tovább vezeti a szív megfelelő részébe.

Ha a pacemaker megfelelően működik, a betegek döntő többsége nem tud különbséget tenni a saját, és a pacemaker által ingerelt szívverések között. Mivel a szívműködés stabilizálódik, a beteg sokkal jobban érzi magát, az életveszély elhárul és a kedélye is lényegesen javul.

Mi az ICD?

A defibrillátor-pacemaker (ICD) speciális szívritmusszabályozó készülék, amely folyamatosan ellenőrzi a szívritmust. Felépítésében hasonló a pacemakerhez, és valamennyi ICD képes lassú szívritmus esetén a szívet pacemakerként vezérelni. A beültethető defibrillátor (ICD) nagy előnye, hogy állandóan figyeli a beteg szívverését, és szükség esetén minden külső beavatkozás nélkül, a szívben leadott áramütéssel képes megszüntetni az egyébként halálhoz vezető gyors szívritmuszavart, vagy kamrafibrillációt.

Mi az a biventrikuláris pacemaker?

A biventrikuláris, avagy mind a bal, mind a jobb kamrát ingerlő pacemaker a szívelégtelenség eszközös (tehát nem gyógyszeres) terápiája, amit akkor alkalmaznak, ha a gyógyszeres kezeléssel további javulás nem érhető el. Bizonyos elektromos zavarok fennállása esetén alkalmazzák a kardiológusok (bal Tawara-szár block). A készülék mind a bal, mind a jobb szívkamrát ingerli, azokat összehangolja, így javítva a szív teljesítményét.

pacemaker

Hogyan kerül a pacemaker a szervezetünkbe?

A pacemaker, illetve az ICD-rendszer beültetése kisebb sebészi beavatkozást igényel. A műtétet helyi érzéstelenítésben végzi az orvos, ezért a beteg jelentős fájdalmat nem érez a beavatkozás során.

A beültető orvos a kulcscsont alatt egy kb. 5 cm-es bőrbemetszést ejt, és ezen keresztül megkeresi az egyik kari vénát, ha lehetséges az elektródákat ezen a vénán, majd a kulcscsont alatti fővénán keresztül vezeti fel a szívbe. Ha ez valamiért nem lehetséges, például túl vékony, vagy kanyargós az ér, akkor a kulcscsont alatti fővénán át kell eljuttatni az elektródákat a szívbe.
Az elektródákat az adott szívritmuszavarnak megfelelően a szív jobb kamrájában, jobb pitvarában, biventrikuláris pacemaker esetében emellett a szív egyik oldalvénájában helyezik el.
A pacemakert magát, tehát a vezérlő egységet a mellkas bőre alá ültetik be úgy, hogy a bőr alatti zsírszövet alá kis zsebet készítenek, amelybe belekerül a kis fém dobozka, amelyet összekötnek az elektródákkal. Ezután két rétegben zárják a sebet, amelyre fedőkötés kerül, majd beállítják a készüléket. A beteg általában még egy napig megfigyelésre a kórházban marad, és másnap, ha minden rendben van, haza is mehet.

Beültetés utáni élet

Mivel a beültetés sebészi beavatkozás, a sebgyógyulás néhány napot igénybe vehet, kisebb kellemetlenségeket okozva. Ezután a betegek általában folytathatják a megszokott életvitelüket. Problémáik rendeződnek és sokkal jobban érezhetik magukat.

Fotó: pixabay.com

A beültetett szívritmus-szabályozóval élő betegek MRI-vizsgálata sokáig lehetetlen volt, mivel az MRI berendezés által gerjesztett erőteljes mágneses mezők veszélyesek lehetnek a hagyományos pacemakert viselő betegekre és készülékeikre. Ma már azonban létezik MRI-kompatibilis pacemaker is, amelyre nincsen hatással a mágneses tér.

Mióta létezik pacemaker?
Az első pacemakert 1932-ben Alber Hyman "élettanász" konstruálta, de kísérleteit nem nézték jó szemmel, azt mondták rá, hogy "feltámasztja a halottakat". Az első pacemakeres beteg 86 éves korában halt meg, összesen 27 pacemaker készüléket használ el. Hazánkban az első pacemaker beültetést Sárközy Károly és Lónyai Tihamér végezték 1962-ben az Országos Kardiológiai Intézetben. Az első ICD beültetés 1980-ban történt, majd hazánkban is hamarosan elérhetővé váltak ezek az eszközök.

Oldalunkon csoportot vezet Beck Monika pacemakeres futó, mentős. Csartlakozzon hozzá, ha Ön vagy valamely családtagja érintett!

Kérdése van? Tegye fel szakértőinknek!