Szívrohamot okozhatnak a szájban élő baktériumok?

Sokáig csak találgatásnak számított az a feltevés, hogy a szájban található baktériumoknak is köze lehet a szívbetegségekhez. Egy most publikált tanulmány azonban ismét reflektorfénybe állítja ezt az elméletet. Az amerikai kutatás szerint a szájban élő Streptococcus baktériumok – különösen a viridans csoportba tartozók – biofilmet, azaz vékony, védőréteget képező mikrobaközösséget alkothatnak a koszorúerek falán, ahol koleszterinplakkok alakulnak ki.

Ez a biofilm olyan krónikus, alacsony szintű gyulladást indíthat el az érbelhártyában, amely instabillá teheti a plakkokat. Ha egy ilyen plakk megreped, az vérrögképződést indíthat el, ami közvetlenül szívrohamhoz vezethet.

Így juthatnak a baktériumok a koszorúerekbe

A kutatás a Journal of the American Heart Association című folyóiratban jelent meg, és 217 ember koszorúérmintáját elemezte. A minták egy része hirtelen szívhalált szenvedett személyektől származott, míg másokat műtéti plakkeltávolítás során gyűjtöttek. DNS-alapú vizsgálatokkal kimutatták, hogy az esetek több mint 40 százalékában jelen voltak a viridans Streptococcus törzsek.

Ezek a baktériumok természetes módon megtalálhatók a nyálban, a fogakon és az íny mentén, azonban korábban nem feltételeztük, hogy képesek lehetnek megtelepedni a koszorúerek falán is. A kutatás szerint a baktériumok védőburokba rejtőzve – az immunrendszer számára észrevétlenül – folyamatos gyulladást tartanak fenn, ami elősegíti az érelmeszesedést.

Mit jelent a rejtett érgyulladás, és miért veszélyes?

A biofilmbe rejtőzött baktériumok nem váltanak ki hirtelen, látványos gyulladást, mint például egy torokgyulladás esetén. Míg torokgyulladásnál a szervezet azonnal reagál: láz, fájdalom, duzzanat jelenik meg – addig ezek a baktériumok „csendben dolgoznak”. Ezért nevezik ezt az állapotot rejtett vagy szubklinikai gyulladásnak, hiszen nincs külső tünet, de a gyulladás belül folyamatosan jelen van.

Ez a fajta krónikus gyulladás az érfalban különösen veszélyes, mert hosszú távon hozzájárul a plakkok kialakulásához és megrepedéséhez is. A rejtett gyulladás tehát olyan, mint egy lassan szivárgó cső: sokáig észrevétlen, de előbb-utóbb nagy kárt okoz.

Miért éledt újra a baktérium–szívbetegség elmélet?

Nem ez az első alkalom, hogy tudósok a fertőzések és a szív- és érrendszeri betegségek kapcsolatát vizsgálják. Már a 2000-es évek elején is születtek olyan felvetések, hogy a krónikus fertőzések fokozhatják a szívbetegségek kialakulásának kockázatát. Az akkori klinikai vizsgálatok azonban nem igazolták egyértelműen az összefüggést, így az elmélet háttérbe szorult.

A mostani kutatás szerint azonban érdemes újra napirendre venni a kérdést. Azóta jelentősen fejlődött a molekuláris diagnosztika, és a mai technológiák már képesek kimutatni olyan baktériumokat is, amelyek korábban „láthatatlanok” voltak. A korábbi negatív eredmények tehát nem feltétlenül zárják ki az összefüggést – csak más eszközökkel kell keresni a választ.

A krónikus gyulladás szerepe a szívbetegségekben

A gyulladás már régóta ismert rizikófaktor a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásában. Számos kutatás mutatott ki erős kapcsolatot a krónikus gyulladásos állapotok – például a reumás ízületi gyulladás (reumatoid artritisz), a pikkelysömör (pszoriázis) vagy a gyulladásos bélbetegségek (IBD) – és a szívbetegségek között.

Akár szisztémás (az egész testre kiterjedő), akár lokalizált (egy adott szervet vagy szövetet érintő) gyulladásról van szó, az immunválasz fokozódása negatívan befolyásolja az érfal egészségét. A megrepedt plakkok mögött gyakran éppen ez az állandó gyulladásos nyomás húzódik meg.

Szívvédő szájhigiénia: miért fontos a megelőzés?

A jelenlegi kutatás ismét megerősíti, amit a megelőző kardiológia már többször hangsúlyozott: a jó szájhigiénia nem csupán a fogak és az íny védelmét szolgálja, hanem hozzájárulhat a szív egészségéhez is. A napi kétszeri fogmosás, a fogselyem rendszeres használata, valamint az évenkénti fogorvosi ellenőrzés mind segíthetnek csökkenteni a szájüregben élő káros baktériumok számát.

Bár a baktériumok és a szívroham közötti kapcsolat egyelőre nem teljesen tisztázott, a kutatás egyértelművé teszi: az orális mikrobiomra – vagyis a szájban élő mikroorganizmusok közösségére – érdemes odafigyelni akkor is, ha a szívbetegségek megelőzése a cél.